ALAPELVEINK
A környezetvédelmi megfontolások többé már nem opcionálisak - szükségszerűek. Különösen az építőiparban, amely a CO2-kibocsátás 38%-áért felelős. A valódi fának számos előnye van - fenntartható, megújuló és alacsony az ökológiai lábnyoma. Változó éghajlati viszonyok világszerte kihívást jelentenek az építészek és építtetők számára. Az épületeknek esztétikusoknak és tartósnak kell lenniük, miközben ellen kell állniuk az éghajlatváltozás különböző hatásainak, beleértve a zordabb és kiszámíthatatlanabb időjárási viszonyokat.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyharmada és a világ energiafelhasználásának 38 %-a az építőiparhoz kapcsolódik. Az építőiparban széles körben használt beton és acél előállítása energiaigényes, ráadásul nem megújuló anyagok. A fa viszont megújuló természeti erőforrás, így kisebb lábnyomot hagy maga után, újrahasznosítható, és nem termel veszélyes hulladékot. Rengeteg olyan kutatás látott napvilágot, amely a fából épült épületek karbon lábnyomát hasonlítja össze az azonos méretű és adottságú vasbeton szerkezetekkel. A kutatások mindegyike a fa mellett szól.
A fa természetesen növekszik és megújul
A fatermékek előállítása során nem keletkezik hulladék, mivel az anyag teljes mennyisége felhasználásra kerül
A fa ökológiai lábnyoma kisebb, mint a betoné vagy az acélé, amelyek előállításához 3-4-szer több víz és közel kétszer több fosszilis tüzelőanyag szükséges
Miközben növekszik, a fa megköti a szenet
Egészséges életteret biztosít
A PEFC (Programme for the Endorsement of Forest Certification Schemes) egy olyan nemzetközi, nem-kormányzati szervezet, amely a fenntartható erdőgazdálkodást segíti az erdőtulajdonosok érdekeinek figyelembevételével. Az európai faipari és erdőtulajdonosok hozták létre 1999-ben.
A minősítés igazolja, hogy az erdőgazdaságok, faipari üzemek, bútorgyárak betartják a szervezet szabványait és előírásait, és az általuk forgalmazott termékek megfelelnek a környezettudatos és társadalmilag felelős termelés, gyártás feltételeinek. A fakitermelés és az erdő(újra)telepítés során érvényesülnie kell a biológiai fajgazdagság és az ökológiai egyensúly fenntartásának, az érintett területeken biztosítani kell a dolgozók és a lakosság jogainak és érdekeinek érvényesülését is.
A minősítés során figyelembe vett szempontok közé tartozik például, hogy gyártásához nem üldöztek el őshonos erdőlakókat, nem pusztítottak el természetvédelmi területeket, nem használtak veszélyes növényvédő szereket, és nem termeltek génmódosított fafajtákat sem. Az előírások igazodnak a nemzeti, helyi sajátosságokhoz. Az alapanyagokat feldolgozó üzemek nem szerződtek illegális fakitermelőkkel vagy ilyen forrásból származó alapanyagokkal dolgozó beszállítókkal, továbbá a gyártás, illetve kereskedelem során is követték az PEFC szabványait és előírásait.
A fa kisebb környezeti hatással bír, mint az alternatívák
A CLT előállításából származó szén-dioxid-kibocsátás szintje kevesebb, mint 100 kg CO2 / 1000 kg, szemben a tégláéval, ami több mint 300 kg és az acéléval, ami több mint 2000 kg. A gyártási folyamat során felhasznált energia mennyisége több mint háromszor kisebb, mint az acélé, a műanyagé és a betoné, amelyek hasznos élettartamuk végén további erőforrásokat és energiát igényelnek a megsemmisítésükre vagy újrahasznosításukra. A fa-melléktermékek, mint például a kéreg és a forgács emellett felhasználhatók bioüzemanyagként, ellensúlyozva a gyártási folyamat során felhasznált energiát.
Biológiailag lebomlik
Az építőiparban használt fa újrahasznosítható, és más építési vagy lakásfelújítási projektekhez felhasználható. A fa még életciklusa végére sem igényel különleges eljárásokat ahhoz, hogy tápanyagait visszajuttassuk a természetbe. Ha megfelelő feltételeket kap, magától lebomlik. Ezzel szemben a műanyag lebomlása akár 1000 évig is eltarthat, az acél és a beton újrahasznosítása vagy visszaforgatása pedig jelentős mennyiségű energiát igényel.
A fák elnyelik és elraktározzák a szén-dioxidot
Egy átlagos fa évente körülbelül 22 kg CO2-t, valamint egyéb szennyező gázokat nyel el a légkörből, beleértve a nitrogén-oxidokat, az ammóniát és a kén-dioxidot. Ezek a gázok a fa lebomlásáig annak részévé válnak, így nem a környezetet károsítják. Ezzel mi is hozzájárulhatunk a környezetünk védelméhez.
Biofilikus tervezés – kapcsolat a természettel
A biofília az a tudatalatti kapcsolat, amit az ember a természet felé érez. Edward O. Wilson szerint, aki Biophilia című könyvével népszerűvé tette a kifejezést, „az esztétikai, intellektuális, kognitív, de még lelki megelégedésünk kulcsa is a természetben rejlik. Így minél több közvetlen kapcsolata van a természettel az embernek, annál jobb.”
A hatás egyszerre lélektani és élettani. Azok az emberek, akik sok időt töltenek a természetben vagy a természethez közel, kevesebb aggodalmaskodásról és jobb kedélyállapotról számolnak be. Egyúttal pozitív élettani reakciókat mutatnak a természetes környezetre, például csökken a vérnyomásuk, lassul a pulzusuk, és kevesebbet termelnek a kortizol nevű stresszhormonból.
A természettel való kapcsolatnak élettani, szellemi és társadalmi előnyei is vannak. Az olyan tervezési megközelítés, amely integrálja ezt a kapcsolatot a belső terekbe, segíthet az emberek egészségének, termelékenységének és jólétének javításában.
Noha az embereknek valamennyi kapcsolatuk mindig volt a természettel, a technológia és a városiasodás gyors fejlődése ma jobban megalapozza a biofilikus tervezés létjogosultságát, mint valaha. Be kell látnunk: ahogy a társadalom egyre inkább elszakad a természettől, úgy válik egyre értékesebbé az ember-környezet kapcsolat újrateremtése.
